SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK A WEBOLDALON

SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK A WEBOLDALON

2011. április 14., csütörtök

Kozmikus hasonlat


Bármilyen sokrétű is ezek szerint a szorongás a különböző embereknél – gyakorlatilag nincs semmi, ami ne gerjeszthetne bennünk félelmet vagy szorongást –, mégis, jobban megnézve, mindig csak bizonyos meghatározott szorongások variánsaival találkozunk. Ezeket én „a szorongás alapformái”-nak nevezném, és ennek megfelelően írnám le őket. Minden egyáltalán lehetséges szorongás szorosan kötődik ezekhez az alapformákhoz: vagy szélsőséges variációik és torz formáik, vagy pedig más objektumokra történt átcsúsztatásaik. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy feldolgozatlan, nem leküzdött szorongásainkat ártatlan pótobjektumokra tapasszuk, olyanokra, amelyek könnyebben kikerülhetők, mint a szorongás voltaképpeni kiváltói, amelyek elől nem tudunk kitérni.

A szorongás alapformái összefüggnek a világban való létezésünkkel, ama két nagy antinómia közti kifeszítettségünkkel, amelyeket a maguk feloldhatatlan ellentétében és ellentmondásosságában kell megélnünk. Ezt a két antinómiát egy olyan hasonlat segítségével szeretném megvilágítani, amely minket bizonyos személyen túli rendekbe és törvényszerűségekbe kapcsol be, amelyeknek általában nem vagyunk tudatában, de amelyek mégis valóságosak.

Olyan világba születünk bele, amely négy hatalmas impulzusnak engedelmeskedik: Földünk meghatározott ritmusban kerüli meg a Napot, tehát szűkebb világrendszerünk központi égitestje körül mozog, amely mozgást revolúciónak, "keringésnek" mondunk. A Föld egyszersmind a saját tengelye körül is forog, tehát rotálást végez, amely mozgást "saját tengely körüli forgás"-nak nevezünk. Ilyenképpen egyszerre két további ellentétes, illetve egymást kiegészítő impulzus hat, amelyek világrendszerünket mozgásban tartják, valamint ezt a mozgást meghatározott pályákra kényszerítik. Ezek az impulzusok: a nehézségi erő és a centrifugális erő. A nehézségi erő mintegy összetartja a világunkat, azt centripetálisan befelé, a közép felé igazítja, s eközben egy rögzíteni és magához vonzani akaró szívóhatást fejt ki. A centrifugális erő a középtől menekül, kifelé törekszik, a messzeségbe tör, és van egyfajta elengedni, előidézni akaró vonása. Csak ennek a négy impulzusnak a kiegyensúlyozottsága garantálja azt a törvényszerű, eleven rendet, amelyben élünk, és amit kozmosznak nevezünk. Az egyik ilyen mozgás túlsúlya vagy kiesése a nagy Rendet megzavarná, illetve szétrombolná, és a Káoszba vezetné.

Képzeljük csak el, hogy a Föld feladná eme alapimpulzusok egyikét. Ha például feladná a revolúciót, a Nap körüli keringést, és csupán a rotációt, a saját tengelye körüli forgást teljesítené, akkor meghaladná a bolygó nagyságrendjét, és napként, középpontként viselkednék, ami körül a többi bolygónak kellene keringenie. Akkor tehát már nem a Nap körül a számára előírt pályán szolgálna, hanem csak a maga saját törvénye szerint létezne.

Ha viszont a rotációt, a saját tengely körüli forgást adná fel, és már csupán keringene a Nap körül, akkor a bolygó fokozatáról lecsúsznék egy apró szatellit, egy hold fokozatára, roppant függőségben mindig ugyanazt az oldalát mutatva a Napnak. Mindkét esetben megtörné tehát a bolygókat szabályozó törvényszerűséget, azt, hogy függősége megköveteli az alkalmazkodást, de mégis független, saját tengely körüli forgással bír.

Továbbá: ha a Földnek nem volna meg a centripetális, a nehézségi ereje, akkor alulmaradna a centrifugális erővel szemben, és egyszerűen széjjelpukkadna, darabjai lekerülnének a pályáról, és talán összeütköznének más égitestekkel. Vagy ha ezentúl már egyedül a nehézségi erőnek engedelmeskednék a centrifugális ellenerő nélkül, az teljes megmerevedéshez, változhatatlansághoz vagy más erőknek a saját pályájáról való eltérítettséghez vezetne, amely erőkkel szemben nem tudna semennyi saját erőt szembeállítani.

És most nézzük a hasonlatot: tegyük fel - ami voltaképpen eléggé kézenfekvő -, hogy az ember Földünk lakójaként és Naprendszerünk apró részecskéjeként alá van vetve e rendszer törvényszerűségeinek, és hogy ilyenképpen az imént leírt impulzusokat mint tudattalan hajtóerőket és egyszersmind mint latens posztulátumokat magában hordja, akkor ez igen meglepő megfelelésekhez vezet bennünket. Mindössze ugyanis az szükséges, hogy emberi szinten az említett alapimpulzusokat a lélektan területére transzponáljuk, tehát a lelki megélésben tapasztalható megfeleléseikre kérdezzünk rá, s ekkor rábukkanunk az említett antinómiákra, amelyek közé az életünk van kifeszítve, és egyúttal rábukkanunk a szorongás ama alapformáira, amelyek ezzel függnek össze, és így mélyebb értelmet nyernek.

A rotációnak, a saját tengely körüli forgásnak pszichológiailag értelemszerűen az individuációra, az egyénné válásra való posztulátum felelhetne meg, tehát az, hogy egy egyedi lény, individuum jöjjön létre. A revolúciónak, a Nap mint központi égitestünk körüli mozgásnak az a posztulátum felelne meg, hogy egy nagyobb egészbe illeszkedjünk, a saját-törvényűségünket, saját-akaratúságunkat határok közé szorítsuk a személyünk fölötti összefüggések javára. Ilyenképpen tehát úgy vázolnánk azon első" antinómiát, amely az ellentétes posztulátumokat tartalmazza, hogy mi egyrészt mi, önmagunk leszünk, másrészt viszont magunkat az individuum feletti összefüggésekbe illesztjük.

A centripetális, a nehézségi erőnek a lelki síkon az állandóságra és állhatatosságra irányuló impulzusunk felelne meg; a centrifugális erőnek ezzel szemben az, amely minket újból meg újból előre, a változásra, az átalakulásra serkent. Ilyenképpen tehát a másik antinómiát is leírtuk. Ez megint csak tartalmazza azokat az ismét ellentétes posztulátumokat, hogy állandóságra is és átalakulásra is törekedjünk.

Ez után a kozmikus analógia után négy olyan alapvető posztulátumnak vagyunk kitéve, amelyeket egymásnak ellentmondó, de egyszersmind egymást kiegészítő törekvésekként magunkban megtalálunk. Ezek változó alakban húzódnak végig egész életünkön, és mindig újabb és újabb módon igényelnek tőlünk választ.

Címkék

a hónap mantrája (1) agy (1) akasha (1) akvamarin (1) alázat (3) ametiszt (1) analógia (1) androgün (1) angyalok (2) antiszociális (1) asztrál (1) atman (1) aura (3) avatár (1) belső szem (1) belső világ (1) benső béke (1) benső tudás (1) benyomások (1) betegség (1) beteljesülés (1) boldogság (6) boldogtalanság (1) bordeline (1) békesség (1) bódhiszattva (1) bölcsesség (4) ciklusok (1) csakrák (1) csakrák állapota (1) családi karma (1) csodák (1) csoporttudat (1) csúcsélmény (1) deeksha (1) dependes (1) depresszió (1) dimenzió (4) DNS (2) drágakő (1) dualitás (1) ego (3) egyensúly (1) egységtudat (1) elengedés (1) elfogadás (2) elkerülő (1) elme (3) elohim (1) első csakra (1) emberré válás (1) energia (10) energiamező (2) energiarendszer (1) energiaszint (1) erő (1) erőszaknélküliség (1) fejlődés (3) felelősség (1) felemelkedés (5) felismerések (1) felébredés (1) fizikai szint (1) fizikai test (2) forrás energia (1) frekvencia (2) fájdalom (1) félelem (5) félelemmel teli gondolatok (3) fény (5) fénygömb (1) fénylények (1) fénysebesség (1) fénytest (1) földi lét (1) genetika (1) gondolataink minősége (1) gondolatok (6) gunák (1) gyakorlat (1) gyorsuló karma (1) gyémánt (1) gyógyulás (1) gyógyító szavak (2) halogatás (1) hangulat (1) hangulatzavar (1) harc az energiáért (1) harmadik csakra (1) harmadik dimenzió (1) harmadik szem (4) hatodikérzék (1) hegyikristály (1) hermetikus filozófia (1) hiedelemminták (1) hisztrionikus (1) hit (1) hitek és tévhitek (1) hold (1) holdkő (1) hologram (1) három kötőerő (1) igazgyöngy (1) ima (1) imádság (1) inkarnációs álmok fajtái (1) inspiráció (1) intuíció (2) isteni szikra (1) Jung (1) jáde (1) jóság (2) jövő (1) kapcsolatok (2) karma törvénye (4) karmikus kapcsolatok (1) karneol (1) karácsony (1) kereső ember (1) kis csillag (1) kitartás (1) kollektív tudat (1) konfliktus (1) korlátok (2) kvantumfizika (1) káosz (1) kényszeres (1) kötőerők (1) külvilág (1) Lao-ce (1) leckék (1) lelki fejlődés (1) lelki jótanács (1) láthatatlan (1) lélek (12) lét (1) magasabb frekvencia (1) magasabb síkok (1) magány (1) meditatív állapot (1) meditáció (1) megbocsátás (4) megerősítés (1) megértés (1) mennyei prófécia (1) mentális (1) mester (1) morál (1) mágus útja (1) második csakra (1) múlt (2) nemlét (1) nárcisztikus (1) ok-okozat törvénye (1) orbok (1) paradigmaváltás (2) parancsolat (1) problémák (1) radzsasz (1) ragaszkodás (1) remete (1) rezgés (1) rezgésszint emelés (1) rezonancia (3) rovásírás (1) rubin (1) rózsakvarc (1) sejtszintű memória (1) siker (1) smaragd (1) sors (1) spirituális (6) spirituális dimenziók (1) spirituális fejlődés (3) spirituális fogalmak (1) spirituális klpesség (1) spirituális lények (1) spirituális szint (1) spirituális átalakulás (3) szattva (1) szellem (3) szelídség (1) személyes erő (1) személyiségzavarok (3) szencedély (1) szenvedély (1) szenvedés (5) szerelmi kötődés (1) szeretet (12) szeretet energia (1) szertan (1) szimbolikus álmok (1) szimbólum (1) szinkronicitás (1) szinkronisztikus élmény (1) sziporkák (1) szolgálat (1) szorongás (1) szív (2) szív szutra (1) szülők (1) tamasz (1) tanulás (1) tapasztalatok (1) teljesség (1) telses aktiválás (1) teremtés (2) teremtő (1) teremtő energia (1) test (2) testudat (1) tisztán hallás (1) tisztánlátás (2) titok (2) titokzatos véletlenek (1) topáz (1) tudat (7) tudat ereje (1) tudatalatti emlékek (1) tudatlanság (3) tudatos álmodás (2) tudatosság (7) tudatszint (1) tudattalan (2) tökéletesség (1) törvény (1) törvények (1) tükör (1) türkiz (1) univerzum (3) valóság (8) vers (1) vibráció (1) világ (2) visszahatás (1) vonzás törvénye (1) vágy (1) vágyak beteljesülése (1) vágyálmok (1) védikus (1) véletlen (1) áldás (1) álmok (1) álom (1) álomvilág (1) árny (1) élet (5) életjáték (1) én-központú állapotok (1) érzelem (2) érzelmek (1) érzelmi energia (1) érzékelés (2) ónix (1) önmagam (1) öntudat (1) önvaló (2) önzetlen szeretet (1) öröm (2) új világ (1) út (1) ünnep (1) üres virágcserép (1) üresség (1)

Shildes Show

Lélekterápia by Slidely Slideshow

Népszerű bejegyzések